~Paragraph 6

Paragraph 6

Kedveseim, akik nézitek az oldalt! Sajnálom, hogy ilyen nagy kimaradás volt viszont ebben a honapban az agyam nem mükszik. Viszont most hoztam egy részt, remélem tetszeni fog. KOMMEdNTELNI ÉR!

`Kopp kopp. Kopp kopp.` Ez a hang olyan volt nekem, friss másnaposnak mintha éppen egy harakály kopogtatna a fejemen. Alig két percbe telt mire rájöttem, hogy bizony valaki bejutást akar nyerni a lakásomba. Biztos voltam benne, hogy nem Apa, Vanessa vagy Jack mert nekik saját kulcsuk van. Tehát csak egy idegen lehet. Nem igazán adta fel az illető, szóval muszály volt felállnom és kinyitni az ajtót. Hát persze, meg ahogy én azt elképzeltem. Amint felálltam visszazuhantam az ágyra-úgy látszik túl nagy volt a lendület. Ajajj valami megindult felfelé és ez a valami gyomorból jött. Gyorsan fel is ültem nehogy egy nem kívánt róka kijöjjön a szőnyegre. Második próbálkozásra is neki indultam, mert még mindig kopogtak.Kikiabáltam hogy megyek már felesleges az ajtót püfölni. Úgy látszik megértette az idegen hisz a
kopogás abbamaradt. Szép, komótos léptekkel elindultam viszont féluton megálltam, hisz csak fehérnemű volt rajtam. Visszamentem felkaptam a köntösöm, és még annyi eszembe jutott, hogy megnézzem a lehelletem ami rendben volt. Úgy látszik még hajnalban volt energiám fogat mosni. Egy jó pont nekem. Végül, mostmár tényleg elindultam ajtót nyitni. Most visszagondolva, mindenre számítottam csak arra nem aki ott és akkor ott állt az ajtómnál. Szerintem akkor sem lepődtem volna meg jobban, ha egy dementor áll az ajtóban.Igen, egy dementor. Nem tudom és nem is akarom le tagadni Harry Potter rajongói mivoltomat.
De hogy mégis ki állt az ajtóban? Az egyik legsármosabb, legstílusosabb férfi akivel eddigi életem során találkoztam.
Mikor megláttam a szemem mintha egy kicsit kidülledt volna. Oh mégis kit áltatok, majd kiestek a helyükröl.A srácon egyszerűen minden stimmelt. Fekete csőnadrágban volt, pont elég feszes de nem olyan feszes nadrégban, hogy össze lehessen keverni egy női leggingssel, volt rajta egy fehér feliratos pólo ls egy fekete bőrdzseki. Egyszerűen laza, mégis látszott, hogy ad magára. Az arca igazán különleges. Sokan mondják, hogy a tíz napos borosta a legszexibb. Hát ez az Adonisz rá cáfolt, a borostája frissnek tűnt viszont nyálcsorgatóan dögös volt. Az arca eléggé csontos volt, de nem látszott túl vékonynak. Szemei, sötétek voltak, mint az éjszaka, megannyi titkot rejtenek; szempilláit lányok milliói irigyelnék hisz olyan sűrű és sötét, viszont nem tűnt lányosnak. Felmértem a pasit alig tíz másodperc alatt, és eldöntöttem, hogy bizony Ő nekem kell. Ó igen! Ilyenkor eltűnődöm, hogy valyon tényleg nőnek kellett volna e születnem hisz egy lelketlen nőcsábész pasi szívével rendelkezem.
Rögtön felvettem a csábos Tammy szerepét, és még a másnaposság sem érdekelt.
-Talán szülinapom van, hogy egy ilyen srác látványa az első dolog ezen a reggelen?-mosolyogtam csábosan. Az előttem álló idegen egy kissé meghökkent a hirtelen indításomtól, de a pillanatnyi zavar után rögtön egyenesbe jött. Nem volt zavarban, Ő egy csöppet sem...és ez tetszett. Nagyon. Viszont a válasza eléggé meglepett.
-Nos, én csak azért jöttem, hogy bemutatkozzam, mint az új szomszéd.-hagyta figyelmen kívül az előző kijelentésemet.
-Egy ilyen szomszéd mellett az élet csupa öröm lesz!-mondtam sokat sejtetően.
-Az én nevem Benjamin Miller, de hívj nyugodtan Bennek.-nyújtotta a lezét, ismét nem reagálva az előző megjegyzésemre. Elfogadtam a kezét majd annyit mondtam: Az én nevem Tammy.
-Rendben, Tammy...-várta,hogy mondom e a teljes nevemet.De nem mondtam. á-á nem nem barátom nem eszik olyan forrón.
-Csak Tammy.-kacsintottam rá, szemmel láthatóan nem tetszett neki hogy nem tudott meg rólam többet.
     -És? Veszélyes a környék?
-Hát attól függ, te mit tartasz veszélyesnek.-mondtam mire kérdőn rámpillantott ezért folytattam: -Napközben csak néhány hajléktalan lófrál a környéken, viszont éjszaka csukj be ajtót-ablakot mert Voldemort, ideküldte a halálfalókat.-mondtam közömbös arccal, mire Ben csak bámult, majd nem bírta és elröhögte magát.

~Paragraph 5

Paragraph 5

Miközben Jackék közös lakása felé tartottunk folyton arról áradozott mennyire szereti őt, ami nagyon aranyos dolog de nem 0-24-ben. Erre csak annyit szokott válaszolni, hogyha én is megtalálom az igazit átértékelem az életemet.Oké köszi! Ha majd találok olyasvalakit, aki elviseli a hiszti rohamaimat, elviseli hogy képes vagyok órákat ülni a gép előtt úgy, hogy senkihez sem fogok hozzászólni ha beszél hozzám,ha olykor meglep valamivel, ha csinál nekem reggelit, ha képes az 'élet stílusommal' együtt elfogadni, okos az illető, van humora, férfias és még jól is néz ki azt mondom oké. Még feleségül is megyek hozzá, de ha a kritériumoknak nem felel meg akkor maximum egy-két órát fogok rászánni az időmből.

Mikor megérkeztünk a házhoz alig vártam,hogy lássam Vanessát. Nagyon bírom a csajt. Iszonyat jó a humora, egy a ruhaméretünk, szokott nekem kaját hozni és ha itthon van rám is szakít időt. Viszont kicsit túlságosan is romantikus, félreértés ne essék nincs bajom a romantikával sem a szerelemmel ha már itt tartunk de Nessa nagyon a 'romantikus levelek' 'szőke herceg fehér lovon' és 'a jó megkapja a csini hercegpajtást a gonosz csajszi meg elbukik' témában él. Sokszor az idegeimre megy ezzel a Hófehérkés típusú sztorival.

Mikor megláttam, lányos örömünkben ugrálva ölelgettük egymást. Az indulás előtt még leültünk beszélgettünk és iszogattunk csendesen. Én a konyhapult előtti széken ültem, ők pedig egymáson csüngtek és folyton mosolyogtak.Annyira csillogott a szemük mint a gyémánt, mikor leesett, hogy miért ilyenek:
-Alig vagy itthon egy fél órája és máris megvolt?! Ti kis piszkok!Nagyon büszke vagyok rátok. -kacsintottam fülig érő vigyorral.
-Mi?Dehogy is...mi nem...-szegény lány nagyon zavarba jött. Én pedig csak kuncogtam. Jack pedig leintett, Ő az ilyesmitől nem jön zavarba ahogy én sem.Egyedül Vanessa ilyen kis szemérmes.
-Jajj állj már le, velem beszélsz, ne szégyelld! Amúgy meg, lerí rólatok. Olyan kielégült fejetek van, hogy még a felnőtt filmes rendezők is megirigyelnék.És, még cizelláltan fejeztem ki magam.-vigyorogtam, Nessa pedig enyhén paradicsom pirosra váltott. Beszélgettünk komolyabb dolgokról is, munkáról és jövőről. Jack pedig szóba hozott engem is. Annyit aggódik, hogy mi lesz velem, teljesen bosszantó.
-Tammy, te mégis mikor akarsz felnőni?-kérdezte Jack kissé szemrehányóan.Ha Ő így játszik, én nem hagyom ki a lehetőséget.
-Hát nem is tudom, még most nem. Elvégre egy gyerek vagyok, egyedül nem tudok enni,felkelni sőt, egyedül még a wc-re sem tudok elmenni. Jack ha végeztem szólok, felhúzod a bugyimat?-váltottam gyerekes és szarkasztikus módba. Veszélyes párosítás.
Úgy látszik megértette hisz felrakta a kezét, védekező állásban és annyit mondott:
-Rendben megértettem.
-Nem is tudom eddig, hogy nem haltam éhen.-forgattam a szemeim.
-Hidd el mi csak jót akarunk-ragadta meg a szót Nessa.
-Rendben, oké viszont már 20 is elmúltam.Szóval tudok vigyázni magamra, és nem kell senki, hogy megmondja mit tegyek.Fizetem a számláimat,van munkám, kaja a hűtőmben  teljesen feleslegesen aggódtok. Ha tényleg segítség kell, akkor majd az elsők lesztek, akiknek szólok.És, ha most nem haragszotok megyek és hívok egy taxit.-fejeztem be a kis monológomat.
-Akkor sem hívna segítségül minket, ha elütné egy busz.-suttogta Jack, Nessának.
-Ne is mondd.-szólt vissza flegmán a lány.
Én, aki mindezt hallottam, én akiről mindez szólt az ajtóból visszakiabáltam:
-Ezt hallottam!
-Nagyon helyes!- Jack is visszaordított.

Mikor megérkeztünk a klubba, a nagy darab biztonsági őrrel le álltam beszélgetni pár percet, mert ismerjük egymást.Mire beértem a többiek már a foglalt asztalunknál ültek és beszélgettek.Azt est folyamán nem sokat láttam őket, mert ők egymással voltak elfoglalva, én pedig vagy táncoltam vagy ismerkedtem.A zene szólt, az italok fogytak, lányok és srácok léptek le együtt.Volt,aki csak ült és nézett ki a fejéből, gondolataiban vagy világmegváltó dolgok jártak vagy éppen semmi. Aztán voltak azok, akik táncoltak, vigyorogtak és világukat nem tudták.Őket vagy a drog hajtotta vagy a pia.Én személy szerint sosem folyamodtam drogokhoz, hisz nekem is van értékrendem.
Valamikor hajnal tájt, amikor már csak a kemény mag maradt megpillantottam egy ismerős szőke srácot, aztán hirtelen bevillant.Az a karambolos srác.Volt mellette valaki egy magas sötét hajú srác az arcát nem láttam mert háttal volt. Vigyorogva odamentem és megszólítottam:
-Kicsi a világ.Megismersz?-kérdeztem a szőke srácot.
-Ööö...Te vagy az ájulós lány.-nevetett.
-Hát igen úgy is mondhatjuk.-mosolyogtam.
-Figyelj ne haragudj de sietek.-mondta lazán.Ebből már volt valami fogalmam róla, hogy nem akar velem beszélni.Szóval nem akartam szánalmasnak tűnni, ezért elengedtem.
-Te mindig sietsz.-mosolyogtam.
-Ilyen az élet.-védekezően hárított.-Viszlát.
Intettem neki majd Ő és a fekete magas hajú srác, aki nem fordult meg míg beszéltünk leléptek.

~Paragraph 4

~Paragraph 4

(Tom)Mr. Wilson szemszöge:
Semmit nem akarok, csak megvédeni a lányom. Látni,hogy felnőtt és boldog. Viszont a közelmúltban végzett munkámmal bajba sodrom, persze nem szándékosan.
A mai nap mikor elmesélte,a karambolos történetet komolyan falnak mentem volna. Azután nem is tudtam teljesen Tamsinre koncentrálni, így inkább hazamentem, de úgy éreztem cselekednem kell:
-Maga az Tom?-szólt a telefonba egy szigorú hang.
-Igen.Baj van.
-Mégis mi lenne a probléma? Ahogy hallom még életben van.
-Amit mondtam megmondtam, nekem a lányom élete a fontos. Ha Ő bajban van, elviszem nekik amit kérnek.-szóltam határozottan.
Hallottam ahogy sóhajt, majd megszólal:
-Mondd!
-Azt mondtátok, beépültök és észre sem veszi majd, hogy figyelnek rá. Ezzel szemben, ma követte egy kocsi, ami karambolozott.Szegény lány teljesen bepánikolt. Nekem a legjobb emberek kellenek, mert nem fog érdekelni ennek a vacaknak a sorsa, sem senkié. Csak Ő legyen biztonságban, én meg magammal majd törődök.Megértettél?
-Rendben. Kitalálok valamit, és egyeztetek veled.-mondta kelletlenül.
-Köszönöm....és jó éjt.-mondtam és leraktam.
Nem tartom magam túl aggódó szülőnek, viszont mindennél előbbre való a lányom.Ezért is kapta tőlem a lakást, mert egyrészt nem egy veszélyes környék másrészt pedig, tudom, hogy biztonságban van, és nem fogják kilakoltatni ha elfelejti időre befizetni a számlát. Ezért sem tartom jó ötletnek, hogy nincs állandó munkahelye, van neki több is, de ezek nem valami kiemelkedőek, viszont élvezi. Úgy gondolom kellene valami önállóság az életébe.Kismilliószor elmondtam neki, hogy menjen tanuljon tovább, de nem.Próbálom mindenben támogatni, nehogy úgy érezze, nem érdekel. Mikor elhagyott minket az anyja, nagyon maga alatt volt.Még mindig elképesztően dühös.
Úgy tudom a kislányok, ha szomorúak sírnak. Ő viszont valami depresszió közeli állapotba zuhant. Csak nézett mereven maga elé és elhidegült a kis barátaitól. Nem igazán mutatott semmilyen érzelmet, elnyomta magában.Ez pedig idáig vezetett.Mivel nem volt anya példája, nem képes egészséges kapcsolatot létrehozni, amiért részben magam okolom, hisz annyira padlóra kerültem, hogy nem mutattam be Tammynek senkit.

Az este hátralevő részében, meg is kaptam a hívást, és egy olyan ötlettel rukkoltak elő, ami nekem is elfogadhatónak tűnik eddig. Remélem tényleg olyan profik, ahogy mondják, mert csak addig dolgozom ezen az oldalon, míg biztonságban van a Kicsikém.

Tammy szemszöge:
Reggel mikor felkeltem, mindent elrendeztem, mert ma nem kellett mennem sehová, csak ha telefonálnak. Szerdánként ápolóként dolgozom. Ez a legjobb, mert csak akkor kell mennem ha valaki nincs bent az állandó ápolók közül, viszont a fizetést mindig megkapom, ami nem is rossz. A hülyének is megéri.
Szóval a mai napom lazsálással telik.Csak a szokásos dolgokat csináltam, vagyis nem igazán, hisz takarítottam. Elmondható rólam, hogy én már a 21.században élek teljesen.Egy virtuális modern világban. Az én fajtámra szokták mondani, hogy 'komment-huszár', 'fotel náci' és ilyenek. Mirelit kaját eszek, a neten lógok és nem újságot, vagy igazi könyvet olvasok. Sokszor hiányzik, hogy egy kis internet nélküli világban éljek de egyszerűen nem bírok leszakadni róla.Nagy hibám.
A nap végére teljesen kifulladtam az édes semmit tevésről.Majd mikor azt hittem megjött a kaja, amit rendeltem, beállított Jack.Végignézett rajtam majd felvonta a szemöldökét:
-Te így akarsz jönni?
-Miva'?-kérdeztem fejhangon, mert fogalmam sem volt miről beszél. Igaz, a régi ütött kopott szakadt ezeréves mackóm volt rajtam, de egyszerűen imádtam,mert még mindig kényelmes.
-Nem kaptad meg az üzenetem?-kérdezte, majd beljebb lépett.Mikor meglátta, mekkora káosz van a házban, már mindent értett.Hát igen, összepakoltam a lehető legtöbb szobában, viszont a nappalit kihagytam.Azt, ahol a legnagyobb káosz van. A telefonom valahol a több méter ruharéteg alatt rejtőzhet.Valószínűleg...
Mint igaz barát, valamicskét segített nekem.Ez a valamicske csak annyi volt, hogy megkereste a telefonom.Én pedig muszáj voltam ultragyors üzemmódban összepakolni, mert másodpercenként csak annyit hallottam siess már! Gyorsabban! Roppant idegesítő volt.
A jeles alkalom, ami miatt kimozdultunk az, hogy Nessa haza tudott jönni. A stewardessünk hazatér, és ezt meg is kell ünnepelnünk!
Imádok kimozdulni esténként, ilyenkor a városnak egy másik arcát és másik rétegét ismerheted meg. Csinosan felöltöztem majd, elindultunk vissza Jackékhez. Nessa nem sokára megérkezik, amit alig várok, irtóra csípem a csajt, hisz totálisan lerí róla, hogy odavan Jackért.

~Paragraph3

Paragraph 3

Én kis naiv azt hittem, hogy megúszom a napot akármilyen dráma nélkül.Ahogy én azt elképzeltem. A helyzet a következő volt. Mikor feltűnt, hogy követett a kocsi, próbáltam magamat nyugtatni, de azért mégis bennem volt a kíváncsiság, így a kereszteződés előtt sokkal jobban lassítottam, és kiraktam az irányjelzőt.Eddig oké, hisz azt hittem a kocsi, csak simán kikerül majd mindenki megy dolgára. Igen ám de akkormi lenne ebben az érdekes. 

A kocsi nem került ki, hanem megállt.Akkor gondoltam magamban, hogy te jó ég, valaki mentsen meg!De még akkor is próbáltam nyugodtan,higgadtan, felnőttként viselkedni.Ezért visszapörgettem a fejemben az összes autós üldözéses jelenetet amit láttam, hátha szükségem lenne rá.Csak az volt a bökkenő, hogy valaki mindig meghalt.Ismerve magam az a valaki én lennék. De összeszedtem minden bátorságomat, és meglepetésszerűen és szabályokat szegve a gázra tapostam, majd előre árkon bokron keresztül mentem egyenesen. Szerintem okoztam pár kemény percet a többi sofőrnek, tőlük gondolatban is elnézést kértem.

Viszont, a kocsi mikor észrevette a kis akciómat,rögtön utánam eredt. Ez viszont már nem véletlen! Teljesen eluralkodott rajtam a pánik. A homlokom gyöngyözött a verejtéktől, mert ideges lettem.

-Atyaég! Most mit csináljak?Most mit csináljak? Te jó ég! Most mi lesz? Mit csináljak?- több milliószor futott át rajtam ez a kérdés.

Nem sokáig kellett gondolkoznom, hisz a probléma megoldódott. a következő pillanatban egy újabb kereszteződésen hajtottam át, mellesleg szabályosan, amikor a mögöttem levő kocsi karambolozott. Jobb oldalról, a  semmiből egy másik nagy kocsi bukkant fel, és egyenesen az engem követőnek hajtott.Mindkét kocsi lefulladt.Rögtön megálltam, hogy megnézzem megsérült e valaki.Kiszálltam és rögtön odaszaladtam a kocsihoz megkérdeztem, hogy jól van e és hogy hívjam e a mentőket. Hát igen. Ez mind szép és jó lett volna ha tényleg így történik. Elméletben ezt így terveztem és minden szépen ment, viszont a valóság...Na a valóság teljesen más.

Remegő térdekkel kiszálltam és azt hittem össze esek. Oda tipegtem, az egyik kocsihoz és bekopogtam az ablakon. A következő pillanatban egy szőke, felzselézett hajú, körülbelül velem egy korú fiatal srác szállt ki. Meg se rezzent az, aki a balesetet átélte, ezzel szemben vagyok én, aki mögött ez az egész lezajlott, és úgy reszketek mint a nyárfalevél.
Viszont mikor összeszedtem magam, hogy megtudjak szólalni, a srác csak méregetett. Egyből azt hittem sokkot kapott.
-Jól vagy? Minden rendben?Hívjam a mentőket?-zúdítottam rá a kérdéseket, és már kutattam is a telefonom után.Eközben a szőke hajú barátom a kezemért nyúlt, majd megszólalt.
-Ne hívj senkit.Minden rendben.-szólt higgadtan. Barátságosan beszélt de mégis volt egy olyan érzésem,hogy jobb nem ellen szegülni neki. Igazán határozott volt.
-De...de...de-csak dadogtam, egy értelmes mondatot sem tudtam összerakni.
-Figyelj, semmi probléma nincs. Mi ezt ketten elintézzük.-mutatott a másik kocsira, amiből még mindig nem szállt ki senki.-Én voltam a hibás, de neked emiatt nem kell aggódnod.
-Már hogyne kellene!- csattantam fel,hisz az egész értelmetlenül hangzott.-Én is szemtanúja voltam a balesetnek.Ha egy hajszállal korábban érkezem, most én lennék az egyik sebesült.-a srác arcán, mindentudó mosoly terült szét, amit nem értettem.
-Irtó furcsának fogod találni amit most mondok, de higgy nekem! Ez, a kocsiban az egyik haverom, megbeszéltük, hogy az egyik háznál találkozunk, próbáltam minél hamarabb ideérni, de sajnos nem figyeltem ezért telibe trafáltam a kocsit.-magyarázkodott.
-Hát igazad van ez tényleg furcsa. Főleg az, hogyha Ő a kocsiban.Tényleg.A barátod.Akkor miért egy idegennel foglalkozol.Nem pedig.Vele.-tagoltam a mondatot, mert ez a történet nagyon sántított.
-Több balesete volt mint hinnéd, neki az ilyen már meg sem kottyan.Rajtad meg látszik, hogy majd elájulsz.-mondta egy perc gondolkodás után.
Jó gondolat. Valószínűleg igaza van.
-Akkor ne hívjam a rendőröket?-kérdeztem naivan.
-Nem, te csak haladj tovább én meg ezt itt elintézem. Persze ha olyan állapotban vagy, szólok a haveromnak, hogy vigyen el.-mondta kedvesen,de mégis úgy éreztem, hogy azt szeretné ne kérdezősködjek tovább.

-Nem, jól vagyok.-mondtam, majd egyenesen az arcába bámultam gyanakodó tekintettel, hátha mégis mond valamit.Viszont a srác csak közömbös arccal állta a tekintetem. Azta, ez a srác edzett.Sóhajtottam egy nagyot majd elhagytam a helyszínt.

Az iskolába érve, próbáltam nyugodtan beszélgetni a srácokkal, de az agyam valahogy mindig visszavándorolt a délelőtti eseményre.Viszont, annyira még tudtam koncentrálni, hogy együtt örültem Samuellel, aki bevallotta szüleinek másságát, mire a szülei pozitívan reagáltak.Már túl van a nehezén.

Délután, mikor felvettem apát a munkahelyén elmondtam neki a délelőtti történetet, persze már higgadtan és nevetve magamon.Apa viszont nem nevetett, egyáltalán, és ez nem az a tipikus " majdnem karambolozott a gyerekem" hanem ez a tipikus, sokkos "ma este meghalok".
Mikor rákérdeztem, csak annyit mondott " Ezt még egyszer nem hagyhatom", azt hittem elveszi a kocsit, és buszra kötelez de nem szólt semmit. A délután többi része apával érdekes volt. Csak én beszéltem egyfolytában, ami nincs ellenemre, viszont apa nem volt annyira lelkes.
-Kincsem ne haragudj, de haza akarok menni! Fáradt vagyok.-mondta.
-Oké, akkor hazadobsz?-kérdeztem, majd megittam az utolsó korty kólámat és felálltam.
-Persze.
A hazaúton próbáltam fokozni a hangulatot, ezért koncertet adtam a rádióval együtt, ami mosolygásra késztette apát.Már megérte. Mikor megérkeztünk, kaptam egy elmaradhatatlan jó éjt puszit és bementem a házba.
Ez  a nap kimerített, úgyhogy egy bazinagy kád vizet engedtem, tele habbal és az egész fürdőszobát tele pakoltam gyertyával és szárított virággal. Mire végeztem a fürdőben minden olyan volt, mint egy kép a 'tumblr-n'.


Sziasztok! Csak annyit szeretnék, hogy remélem tetszett nektek ez a rész. Ha esetleg nem akartok komizni akkor szívezhettek is, itt alul. Egyre jobban kezdek belelendülni és remélem értékelitek.

A másik dolog, hogy nagyon nagyon nagyon sok boldog születésnapot a történet férfi főhősének. Zayn Maliknak ma van a 21. születésnapja. Innen is boldog szülinapot Zayn! <3

~Paragraph 2

Paragraph 2

Kedd. Egy nap már eltelt a hétből hála a Mindenhatónak.A mai nap előadást tartok a helyi iskolákban.A téma az elfogadás mégpedig a melegek elfogadása. Van egy nagyon jó barátom Sebastian. Gimi óta ismerem, és eleinte olyan volt mint a többiek, aztán teljesen megváltozott, mivel elég közeli barátok voltunk már akkor is, furcsálltam,hogy nem mondja el mi bántja. Aztán egyszer csak kibökte. Emlékszem a pillanatra.
Felhívott,hogy találkozzunk. Már letettem arról,hogy elmondja mi bántja
, gondoltam
Pár nappal később, hogy ha akarja elmondja. Szóval találkoztunk és konkrétan azt hittem el fog ájulni. Mikor megakartam kérdezni, hogy jól van e, csak leintett, hogy ne szóljak egy szót se. Tehát befogtam, majd azt látom, hogy Sebastian vesz egy nagy levegőt és mintha a ragtapaszt húznánk le, csak kibökte.
-Meleg vagyok és van valakim.- mondta és szinte láttam, hogy mázsás kő esik le róla. Én pedig csak mosolyogtam. Nagy kő esett le a szívemről hogy végre elmondta mi bántja, ezért bátorítóan megszorítottam a kezét.
-Remélem bemutatod nekem a szerencsést!- kacsintottam rá játékosan.
-Tessék? Ki sem akadsz vagy akármi?
-Figyelj, barátok vagyunk és örülök, hogy elmondtad már azt hittem valami nagy baj történt, és annak is örülök, hogy van valakid.Legalább neked.- legyintettem mosolyogva.
-Ugye tudod, hogy szeretlek.
Az idő hátralevő részében, még arról beszéltünk, hogy a többiek, hogy fogadták.Akkor még csak a szüleinek mondta el, az apja kiakadt, de az anyukája támogatja, és elfogadja. Már Olivert a barátját is bemutatta neki.Már én is alig várom, hogy lássam.


Pár nappal később felhívott Sebastian, hogy kiderült és katasztrófa történt.Mindenki ujjal mutogatott rá, és cikizték.Elég volt. Bele gondoltam, hogy hány és hány ember lehet ilyen helyzetben, csak azért mert ők egy kicsit eltérnek a nagy szürke hétköznapi átlagból. Tehát kitanultam egy mesterséget, mégpedig fiataloknak adok élettani tanácsokat, mármint ha van valami problémájuk én nem ítélkezem. Mint egy pszichológus, csak kisebb. Minden kedden járom a sulikat és beszélgetek a srácokkal.
A mai kedden is. Felvettem egy világoskék inget, egy fekete csőnadrágot egy egy magassarkú cipőt. Csak gyorsan kifésültem aranyszőke hajamat és máris indultam apához. Keddenként kölcsönkérem apa kocsiját így nem gond az utazás.

Az apám az én mindenem, Ő az én családom. Még kicsi voltam mikor az anyám elhagyott minket, azóta nekem nincs anyám csak egy apám. Nagyon szeretem, elképesztő fiatalos és nagyon laza. Igaz nincs oda azért, amit csinálok.Nem tetszik neki, hogy nincs egy állandó munkahelyem.Erre azt szoktam mondani,hogy fiatal vagyok kipróbálom a lehetőségeimet.
 Amint az apámhoz mentem, valami számítógépes szuper high-technikás helyen dolgozik. Egyszer kétszer rákérdeztem és elkezdett minden féle szakszóval dobálózni én meg egy kukkot sem értettem, szóval megelégszem annyival is, hogy nem hajléktalan és szereti a munkáját. Amint beértem az épületbe tartottam be, már indultam is az irodájába.
-Hellohoo!-köszöntöttem dalolva.Az apám általában pörög,most viszont egyértelműen látszott rajta,hogy teljesen szét van esve.Nem értem, talán lehet becsajozott.
-Ó szia Kincsem. Hogy s mint?-kérdezte még mindig a gépet bámulva.
-Mmmm..Apa.Kedd van.Tudod, jöttem a kocsiért.
-Ja igen igen.Persze.-mondta de látszott, teljesen máshol jár.
-Apa figyelsz te rám?
-Persze Kincsem, én is szeretlek.-fogalma sem volt róla mi történik, ez nem jellemző rá.
-Apa, eldöntöttem, hogy sztriptíztáncos leszek, mert az jobban fizet és kell a pénz a babámnak ugyanis terhes vagyok.-kamuztam egy sort.
-Nahát, ez csodálatos Kicsim.-hát ez kész.Tuti,hogy nem figyel rám.
A következő pillanatban tenyeremmel rácsaptam az asztalra, mire Apa.
-Apa, becsajoztál, hogy ennyire el vagy varázsolva?
-Nem, nem csak sok a munka.Sajnálom.-mondta és kissé frusztráltnak tűnt.
-Tudod mit, munka után érted jövök és beülünk valahová, egy csöppet kikapcsolódunk.
-Rendben van.Vigyázz magadra.-mondta, majd egy puszit adott a homlokomra.
-Oké.Puszi.-majd húzódtam volna elfelé, mikor megfogta az arcomat és komolya hozzám szólt.
-Nem.Komolyan mondtam: Nagyon vigyázz magadra.-ez furcsa volt számomra, hisz még ilyen alig volt.
-Ööö...Rendben.-csak ennyit tudtam kinyögni.

Megkaptam apától a kulcsot, majd elindultam az első helyre. Lehet, hogy előjött belőlem a paranoiás énem, de egy autó követett.Akármerre mentem,jött utánam. Már épp beértem az iskola pár kilóéteres területére, mikor ugyanaz a kocsi jött utánam.De ha most felhívnék valakit és elmesélném neki, totálisan hülyének nézni. Elkezdtem magamat nyugtatni,hogy több millió kocsi van az utcákon nap mint nap, szóval miért pont engem követnének.


Sziasztok! Köszönöm a 3 feliratkozót nagyon örülök!Ez a rész nem annyira hosszú, viszont egy kis betekintést kaphattok Tammy életéből. Nemsokára érkezem a következő résszel. :)

~Paragraph 1

Paragraph 1

Reggel kómásan eszméltem fel, arra a nyamvadt ébresztőórára.A hétvégi buli után azt sem tudtam milyen nap van.Tény, hogy szeretek bulizni, -és eddig nem is akármilyen bulikon voltam; de a tegnapi az nagyon brutális volt.Mikor Jackkal, elindultunk egyikőnk sem gondolta volna, hogy kis híján, verekedésbe kerülünk.
De a mai másnaposság teljesen más volt, legalábbis így éreztem.Sokkal rosszabb volt.Alig emlékeztem valamire.Minden kiesett onnantól, hogy  elkezdtem inni.Felhívom Jacket hátha neki több maradt meg, még úgy sem kell mennem dolgozni.
Megkerestem a telefonomat és feltárcsáztam Jack számát.Nem vette fel, gondolom még alszik, tehát rám vár a becses feladat, hogy felébresszem.Újra tárcsáztam a számát, de most sem vette fel.Na jó, ha ő így játszik addig csörgök míg nem veszi fel.
Végül sikert értem el, mivel negyedik-ötödik csörgésre fel vette.
-Jó reggelt Mr. Wesley.-köszöntöttem csilingelő hangon.
-Hagyj békén te Dög. -szólt vissza kómás hangon.
-Jajj elég a rinyálásból, én fent vagyok akkor te is.
-Jobban szeretnélek, ha nem  keltenél fel.
-Ó ugyan, a sok alvás ártalmas lehet neked.Amúgy meg nem tudtam vissza aludni, és azt te sem akarhatod, hogy egyedül unatkozzam...-kuncogtam a telefonba.Lehet egy kicsit gonosz vagyok, de így szeret engem.
-Ilyenkor úgy megbírnálak tépni, hogy el sem hiszed.-nevetett.
-Ez fájt.-szóltam sértődött hangon.-Ma mikorra mész dolgozni?
-10-re kell mennem, Neked?
-Fél 10-re úgyhogy kapd össze magad és negyedóra múlva találkozunk a Blue-birdsben.
-Nekem kevés negyedóra.Amúgy neked sokkal közelebb is van.
-Ezt már vagy hússzor átbeszéltük.Tudom, hogy nekem csak le kell lépcsőznöm és ennyi, de nem érdekel siess.Puszi.
-Csüvi.-köszönt el.

Én szélsebesen felrángattam magamra a farmeromat,felkaptam az egyik pólómat, rá egy kapucnis felsőt.Felkaptam a kulcsomat és indultam is.Ahogy becsuktam az ajtót, azzal a lendülettel nyitottam is ki.Nemcsak, hogy nem voltam megfésülködve, de még a cipőm sem volt rajtam.Ez aztán a nap.
Mikor végül mindent elintézem indultam lefelé.Ezért jó hogy a kávézó felett lakom, még az utcára sem kell kimennem, ami most pont jól jött hisz hirtelen rákezdett az eső.
Leültem a szokásos asztalunkhoz majd vártam Jacket. 
Mikor belépett az ajtón, végig néztem rajta.Fekete csőnadrágot viselt, új Nike sportcipőjével, amit még együtt vettünk.Egy szürke lezser ing volt rajta, ami nem volt teljesen begombolva. Eléggé menőn nézett ki.

Leültünk az asztalhoz a szokásos reggeli ölelés után, majd elkezdtük összerakni a tegnapi este darabkáit.
-Minden rendben van, Tam? A tegnapi után remélem jól vagy.
-Miért ne lenne rendben?!
-Nem emlékszel?-először a csodálkozás majd a nevetés futott végig rajta.-Tuti sokkot kaptál.
-Mi lenne ha elmondanád mi történt!
-Tegnap este az egyik sráccal próbáltál valamit kezdeni, mire az bepipult és elkezdett fojtogatni. Mit csináltál vele?
-Most, hogy mondod valami rémlik.Az meg van, hogy odajön és hozott egy italt, de mondtam, hogy már itt van megvárta míg megiszom a sajátom, majd után megittam amit hozott , azután pedig semmi.Azt sem tudom, hogy kerültem haza.
-Te idióta! Tuti belerakott valamit az italodba.-kelt ki magából.Kissé úgy éreztem magam, mint a kisgyerek, aki rossz fát tett a tűzre és most az apukája megdorgálja.-Mi van ha megerőszakol, vagy megfojt?! 20 éves elmúltál, ne legyél már ennyire felelőtlen könyörgöm!-fújtatott a dühtől.
-Igazad van, sajnálom!Köszönöm, hogy ott voltál és megvédtél!-szóltam csendesen.
-Kérlek máskor figyelj jobban, mi van ha nem vagyok ott!
Még beszélgettünk, kérdezgettem Nessiről, aki most dolgozik, ő pedig arról, hogy ma épp hol leszek.Fél 10 előtt le kellett lépnem hisz a munka nem vár.

*

Miután leléptem a kávézóból, elindultam a szokásos házakhoz.Ma kutyákat sétáltatok.Általában a hétfők unalmasak.Nem is bánom, mert van időm pihenni a fárasztó bulik után.Ilyenkor teszünk egy nagy sétát Londonban, és vagy elkap az eső vagy nem.Igazából az eső nem oszt nem szoroz.Szeretek az esőben sétálni és nem nem azért mert olyankor nem látják, hogy sírok, ez bazi nagy közhely szerintem,hanem azért mert az emberek ilyenkor szaladnak nehogy megázzanak, én boldogan használom ezt az időt is sétálásra.Engem az időjárás nem befolyásol a teendőimben.Nevetek azokon az embereken, akiknek, ha jó az idő jó kedvük van, ha pedig az idő borús, az ő kedvük is rossz lesz.Ez azt jelenti, hogy az az ember befolyásolható.Megfogadtam, hogy én nem leszek ilyen.Jókedvem lesz ha törik ha szalad.

Ma délután például nem esett az eső.Három órát sétáltunk a  kutyákkal, majd hazavittem őket.

Nagyon jó volt hazaérni. Az egész épület még a második világháború előtt épült, de nagyon hangulatos. amint belépsz az ajtón a Blue Birds kávézó tárul eléd de oldalt van egy kis lépcső ami az emeletre visz. Amint felértem a lépcsőn a szokásos szűk folyosó tárult elém. A folyosón 3 lakásnak volt helye.Jobbra volt egy, amit senki sem használt, csak egy raktár volt.Balra pedig két lakás volt a folyosó végén jobbra, az volt az enyém. A folyosó végén pedig a szomszéd, ahol senki sem lakott. Az egész folyosón csak én voltam. Mennyei volt, sehol egy szomszéd "alattam" egy kávézó. Igaz ez az egész nem az én érdemem, hanem az én egyetlen apukámé. Ő mondta, hogy külön költözhetek, ha tudja, hogy biztonságban leszek. Ezért kaptam ezt a kis lakást.Nem egy nagy de nem is szerettem volna nagyot.Ez tökéletes nekem.

Akkor még nem is sejtettem, hogy mi fog rám várni az elkövetkezendő időkben.

~Prologue

~Prologue

Az emberek vakon

bíznak a családtagjaiban, persze ha jó viszonyban vannak

Tegyük fel...van egy lány-jelen esetben én- akinek egyetlen vér szerinti családtagja van.

Az Édesapja.

A lány vakon bízik benne, de az apja veszélynek teszi ki, és még hazudik is neki.

Te mit tennél?

Megharagudnál rá, amiért kis híján megöletett, és veszélybe sodort?Én valószínűleg ezt tettem volna...

Igen múlt időben, mert ha nincs ez a "kaland" akkor most nem vagyok boldog kapcsolatban Vele.

Vele, aki megvédett, nehogy bajom essen, persze én erről semmit sem tudtam.Vele, aki ott volt mikor egy nem kívánatos nőszemély felbukkan az életemben.Vele, aki támogatott, és segített talpra állni akárhányszor azt éreztem, hogy a világ összefogott ellenem.

Tehát Ő ismerte minden rezdülésemet, gondolatomat míg Vele ellentétben én semmi bennfenteset sem tudtam Róla...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Sziasztok!Köszönöm annak aki elolvasta a prológust.Remélem tetszik nektek.

Nagyon örülnék neki,ha nyomot hagynátok magatok után!

Legyetek szívesek kommenteljetek, elég pár szó!Nagyon örülnék neki.